Konstans mosoly

Az előbb megnéztem a videót ami a Hobbit premierjén készült otthon, és azóta mosolygok. Nagyon hiányoznak a barátaim, és ez a videó megmelengette egy kicsit a szívemet. Jó lesz otthon, ebben biztos vagyok.

Tegnap itt járt nálunk Júlia, aminek nagyon örültem, mert rég találkoztunk már, meg hozott nekem GyU első részt olaszul (holnapi program lesz megnézni).
Mondta Isabellenek, hogy Elisa milyen nagy, ahhoz képest, hogy csak 10 éves. Hát igen. Konkrétan már nőiesedik, és szerintem nagyon nem tud ezzel mit kezdeni. Melyik tíz éves tudna? Én se tudtam mit kezdeni azzal, hogy elkezdtek nőni a melleim, pedig én bőven 12 voltam már akkor, és még is még annyira gyerek. Elisa még nálam is gyerekebb. Ő még nagyon kislány, ez látszik azon, amiket játszik, ahogy mozog, ahogy beszél, de olvasni már kiskamaszoknak való könyvet olvas (Ja igen OLVAS, kihozott három könyvet a könyvtárból, és nem ám képregényt, hanem könyvet!), szívesebben néz ismeretterjesztő toszokat, mint rajzfilmet, és a kérdései is már nagylányosabbak tudnak lenni. Komolyodott is, amióta itt vagyok. Az, hogy az elmúlt héten végig a szobámban dekkolt, és varrogatott, meg a sodukumat fejtegette, és közben néha beszélgettünk, nagyon fura érzés volt. Mintha lenne még egy kishúgom. Mert előtte nem igazán beszélt velem, nem  voltam különösebben érdekes a számára. Kíváncsi leszek, mit ha kihozom a kötni valómat:)) Ugyanis akarok magamnak kötni egy naagy kendőt, lesz rá 4 hónapom, hogy megcsináljam. Van hozzá sok fekete, meg néhány gombolyag színes fonalam, de ha elfogynak, hát majd veszek.

Nino mostanában nagyon anyás lett, biztos érzi, hogy a szülei nagyon fáradtak, meg hogy a nagypapa kórházban van/volt. De azért elvan velem is, teljesen egyedül ment ki pisilni tegnap meg tegnapelőtt, mint a nagyfiúk. Meg is ünnepeltük kellőképpen.

Valentina csütörtökön elsírta magát a suliból hazajövet, hogy hiányzik neki az anyukája. Szegényt nagyon sajnáltam, ilyenkor olyan kicsinek látom még. Pedig mindjárt 8 éves lesz ő is.


Arról is beszélgettünk Júliával, hogy sok aupair írja/meséli, hogy jaj de szar volt neki, mert a család akkor is kért tőle dolgokat, amikor elvileg szabad volt, de otthon volt. Hogy mittomén vigye le a szemetet, meg segítsen a vacsora utáni elpakolásban. Tőlem is kérnek ilyeneket, és én úgy vagyok vele, hogy most mért ne tegyem meg? Ha úgyis itt vagyok, akkor azon az 5 percen nem múlik semmi. Ha otthon lennék a családommal, akkor is megcsinálnám az ilyeneket. Igen előfordul az is, hogy túlórázom, de meg is kapom érte a jutalmamat (megdicsérnek, kedvesek velem, beszélgetnek velem, most ugye kaptam a mézet is, érdeklődnek a dolgaim iránt, a barátaim iránt, a családom iránt), tényleg úgy kezelnek, mint valami távoli családtagot. Bármilyen kérdéssel fordulhatok hozzájuk, és ha kérek valamit, akkor megpróbálják megoldani (most mondjuk remélem Giorgo hoz nekem kenyeret vagy lisztet mert akkor azt nem kell vennem, de néha elfelejtik). Olyasmit sosem kérnek tőlem, ami nem a feladatom, például nem kell éjjel felkelnem Ninohoz ha sikít, hogy Nemakaromnemakaromnemakaom. Bár legutóbb majdnem kimentem hozzá, de az anyáknak ugye van egy érzékelőjük az ilyen esetekre, és döbbenetes sebességgel tudnak ott lenni, ahol a gyerekük sír.
Szóval lehet, hogy én vagyok tényleg óriási mázlista ezzel a családdal, de az is lehet, hogy egyszerűen a hozzáállásom miatt vagyok ekkora mázlista ezzel a családdal. Az biztos, hogyha elmegyek majd, akkor nagyon jó szívvel fogom ajánlani a következő aupairnek, akárki is lesz az.


Egyébként az előbb óriási hiszti hallatszott a nagyszobából, és Valentina sírva szaladt ki. Megyek be, hogy mivan? Hát Elisa nem rajzfilmet akar nézni, hanem valami ismeretterjesztő toszt, és a két kicsi meg ugye rajzfilmet. Valentina visszajött a párnájával, és azt látom, hogy Nino hordja oda neki a Bau grande-t meg a Lefantit, meg a saját párnáját, és mondogatja neki, hogy "ne sírj Tina, ne sírj" és simogatja a haját. Hát azt hittem megzabálom, annyira aranyos volt. Közben vitatkoztam Elisával, hogy csak egy kicsit nézzenek még rajzfilmet a két kicsi kedvéért, ő meg mondta, hogy de nem igaz, hogy megint az van, amit a kicsik akarnak. De azért átlapozott és most szent a béke, és mindenki mesét néz.