Chi ha telefonata ieri sera?

Tegnap éjfél körül kitettem a Mikulás ajándékait az asztalra (mindenkinek egy kicsi kindercsokit) egy kis levéllel, hogy Magyarországon ilyenkor jön a Télapó és ajándékot hoz a jó gyerekeknek és felnőtteknek. Aztán hajnali kettő körül már MAJDNEM aludtam, amikor csörgött a telefon. Elkezdtem gondolkodni, hogy ki az isten telefonálhat a családnak hajnali kettőkor. Isabelle felvette, valamit beszélt, aztán, már megint majdnem elaludtam, amikor újra csörgött. Komolyan elkezdtem szentségelni magamban, meg az is eszembe jutott, hogy biztosan valami baj van, mert különben nem telefonálnának nekik az éjszaka közepén. A harmadik csörgésnél döntöttem úgy, hogy amúgy is pisilni kell, kimegyek és megkérdezem, hogy a mi lótúró van. Giorgo felöltözve állt a konyhában,én meg kérdeztem, hogy mi történt? Mondta, hogy csak az apukájával van valami (félálomban az apukám szót értettem), és aludjak nyugodtan. Ehhez a nem alváshoz hozzájön, hogy valami kegyetlen módon zúg a szobámban de nem jöttem még rá, hogy mi. Kihúztam minden elektromos kütyüt és még mindig zúgott. Undorító. Olyan, mint Aquincumon az elektromos vezetékes ház...
Reggel kitotyogtam a konyhába, Isabelle kérdezte, hogy "Te csináltál Mikulást?" mondtam, hogy persze:) És mosolyogtam hozzá, meg ők is mosolyogtak. A lányok elvitték a csokit magukkal az iskolába. Kérdeztem Isabellet is, hogy ki telefonált az éjjel? Mondta, hogy Giorgo apukáját kórházba kellett vinni, de már jól van és Giorgo ott van most. Ja mert hogy hajnalban elment ám. Őőő jó. Vártam, hogy mindenki elinduljon, és olyan sebességgel vetődtem vissza az ágyba, hogy ihaj. Annyira sikerült elaludnom, hogy azt álmodtam, hogy rajtakaptak, hogy alszom, de nem volt belőle semmi gáz. Aztán arra riadtam, hogy Nino kiabál, hogy "c'e nessuno!" és hipersebességgel pattantam ki az ágyból. Megitattam tejjel, aztán pihengettünk még a kanapén, játszott a nyakláncommal, a fülbevalómmal. Rettentően helyes volt. Ma megint nagyon bújós és nyugodt, bár ameddig elmentem pisilni, olyan gyönyörűen összerajzolta zsírkrétával a falat meg az ajtót, hogy öröm volt nézni. A falról nem tudom leszedni, de az ajtóról sikerült.

Ja és persze valamiért megint lelassult a netem, pedig esküszöm figyeltem rá, hogy ne töltsek le semmi olyat, ne lógjak fent egész nap, ne videobeszélgessek vele és mégis... Csak 14 napot kéne még kibírnia (most a szülők netét csentem kölcsön).