Giorgo sütött nekem kenyeret!!!! Reggel mondta Isabelle, hogy megpróbálja (tény, hogy sokkal finomabb és olcsóbb, mintha mindig venni kell). Hát én ettől olyan mérhetetlenül boldog lettem, hogy azt ti el se tudjátok képzelni. Már egy csomó kaját úgy csinálnak, hogy én is ehessek belőle (polpettonét pl.: mindig. Most már nem kenyérrel, hanem kukoricadarával szórják meg).
Ma elmentek a cuki németek és mindenkit össze-vissza pusziltak. Haláliak voltak. Tuti melegek :DD
Reggel pedig úgy ébredtem, hogy fáj a nyakam. Valahogy nagyon elaludtam azt hiszem. Mondjuk azok után, amit álmodtam nem csodálom... Álmomban ugyanis háború volt és mindenféle elhagyott, félig lerombolt házakban rejtőztünk, aztán megszólaltak a légiszirénák és én lefagytam és nem tudtam tovább menni. Lekuporodtam a földre és csak mondogattam magam elé, hogy "nem nem nem nem". Egy ember kivételével mindenki tovább szalad fedezékbe. Aztán csend lett és szaladtunk mi is. Aztán meg lőttek ránk. Ezután ébredtem arra, hogy elfeküdtem a nyakamat. Gondolom megrántottam álmomban, ahogy menekültem.
Nem tudom miért álmodtam ilyet, mert már elég régen néztem háborús filmet (nem szeretem a háborús filmeket), nem is nagyon olvasok ilyesmit (oké a GyU-t de hát az más mese ugyebár).
De azért meglepően kipihentnek érzem magam.
Ma együtt néztem rajzfilmet a lányokkal. Nagyon érdekes élmény, hogy értem, amit a figurák mondanak, sőt néha nevetni is tudok rajta. Ma például Elisával egyszerre nevettünk fel valamin. Nino pedig sokkal jobban van szerencsére.
Jövő hét végén veszek új mikrofont+fülest meg egeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése