Fejlődéslélektan

Amikor egyetemre jártam, az egyik kedvenc tantárgyam a fejlődéslélektan volt. Meg úgy általában a pszichológia (majdnem pszichológusnak tanultam, csak aztán rájöttem, hogy akkor biztosan mindig, mindenkit elemezni akarnék, és az nem lenne jó).

Most elnézem ezt a két éves kis kölyköt, és azon gondolkodom, hogy vajon ő ügyesebb-e a kortársainál, vagy, akiket én ismerek vannak kicsit lemaradva?

Krumplicska egyedül eszik, öltözik (a zoknit segíteni kell felvenni), játszik, mondhatni szobatiszta, folyékonyan és érthetően beszél (ha én megértem, akkor az olaszok simán), a kérdéseket megérti, válaszol rá, ha azt kérem, hogy mutasson meg valamit megmutatja. Tudja melyik testrésze hol van és mi a neve, bal kézzel fogja a ceruzát (és egészen helyesen tartja, nem marokra fogja, hanem majdnem úgy, mint ahogy mi, akik már tudunk írni), és naagy baleenákat rajzol, amiknek ha azt mondom, hogy hol a szeme, a szája, akkor a baleeena (bálna) belsejébe rajzolja és nem kívülre. Ha azt mondom, hogy hol a keze, lába a baleeenának, akkor kicsit csatlakoztatva, de a testen kívülre rajzolja őket. Mást amúgy még nem rajzol, inkább csak firkál, de abban haláli ügyes. Tud ujjal és ecsettel festeni, kezet mosni, egyedül bilizni, sőt most már kéri, hogy olyankor hagyjuk magára. A múltkor a bringát végig egyedül tolta hazáig, pedig az azért nem volt könnyű bicaj, még nekem se (nem tudom mitől, de farnehéz). Megérti ha valamire azt mondom, hogy nem, de azért megkérdezi, hogy miért (általában az a válasz, hogy fai la bua /ez kb. az elesel, megütöd magad lehetne magyarul/ ). Óriási türelemmel képes rakosgatni a kockákat egymásra, egymás mellé, vagy a kisautókat, vagy akármit. Nagyon szeret pakolni és szeret segíteni nekem seperni vagy porszívózni vagy teregetni vagy ki-be pakolni a mosogatógépből. Ha azt mondom neki, hogy ez most fájt, akkor oda, ahol fájt, kapok egy puszit, tudja, ha rosszat csinál(t) és azonnal megpróbálja jóvá tenni.
Mostanában rászokott arra, hogy a függöny mögé bújik, ami vicces, mert a függöny átlátszó.:)

Szóval nem tudom, biztosan csak én találkoztam még kevés két évessel, meg, akikkel együtt dolgoztam anno, azoknak ugye muszáj volt fejlettebbnek lenni sok szempontból, mint a többieknek, hogy életben tudjanak maradni, de valahogy úgy tűnik, hogy Krumplicska ügyesebb, mint például azok a gyerekek, akikkel a játszótéren találkozunk néha.

Csak arról a nyoffaék cumiról szokna már le:)