Come posso....?

Az az érdekes, hogy nálam nem folyamatos, hanem ugrásszerű a fejlődés a nyelvtudás során. Az egyik nap még nem tudok használni egy formulát, vagy nem értem meg, a másik nap pedig hirtelen mindent értek és minden megy.
Ma három ilyen élményem is volt. Az egyik úgy történt, hogy van egy mesecd, amit nagyon sokat hallgatnak a gyerekek. Eddig fogalmam se volt róla, mégis milyen mese lehet, meg nagyon gyorsan is beszéltek benne. Ámde, vasárnap megnéztem a Disney Hófehérkét olaszul, és ma meglepve vettem tudomásul hogy az első dalocska bizony a hét törpéről szól, és az egész mesecd a Hófehérke igazából. Ettől egyébként döbbenetesen jó kedvem lett, és ahogy figyelni kezdtem, rájöttem, hogy nagyon sok mindent értek már abból, amit énekelnek, csak eddig nem értettem. Ez a jókedv egészen sokáig tartott ma, és rám is fért, mert rosszul ébredtem, de erről később.
A másik ilyen élmény, hogy a gyógyszertárban akartam venni valamit, és kérdeztem a gyógyszertárost, hogy hogyan tudnék olyat venni, amit keresek. Először csak nézett rám, hogy mire gondolok, aztán elmondtam újra, más szavakkal, de még mindig nem értette. Mondtam neki, hogy őőő nem találok olyan típusú valamit, amit keresek, még a márkát se, de majd akkor hozok róla képet vagy valamit, és akkor hátha rájön, hogy mit szeretnék. Mindezt úgy, hogy közben nem kellett fordítanom magamban, nem kellett keresgélnem a szavakat a fejemben, hogy hogyan mondjuk, hogyan ragozzuk megfelelően.
A harmadik ilyen élmény az az volt, hogy írtam Isabellenek SMS-t hogy hol vannak, mert mi most értünk haza, és életemben először használtam a stare+gerundio alakot. Anno Edina nagyon sokat magyarázta, hogy ezt mikor, hogyan kell használni, és egy facebook csetelést követően jöttem rá, hogy hogyan működik, meg itt hallottam ugye nagyon sokszor, de használni most használtam először. Egyébként szerdán erről tanultunk nyelvtanfolyamon. Szóval teljesen büszke vagyok magamra.:)

Egyébként, Isabelle ma megdicsért, amikor a fizumat adta. Mondta, hogy nagyon ügyes vagyok és nagyon jól bánok a gyerekekkel, és látszik, hogy szeretnek (főleg Nino, aki majdnem az én ágyamban aludt el). De azért a lányok ágyát még mindig nem tudom bevetni. Mondtam, hogy igyekszem.:) Az a baj, hogy Elisa ágyát mindig másképp kell megcsinálni, de hát csak megtanulom végre, hogy hogy kell. Meg ugye én otthon sose vetettem be az ágyamat, mert minek. Az emeletes ágyra amúgy se lát fel senki, a hálószobámba nem engedtem be embereket, szóval nem éreztem szükségét. Most sincsen bevetve az, amin ülök. Ez is olyan nekem, mint a portörlés, hogy nem látom értelmét a feladatnak, de azért megcsinálom ha kell. 

Holnap pedig gulyást fogok főzni. Hát szurkoljatok, hogy finom legyen.