Cenerentola

Na mire ezt a nevet nekem sikerült megjegyezni és kiejteni...
Ma délig aludtam. 10 körül elment a család, és így volt még két órám csendben aludni.
Aztán kivittem a gépet a konyhába, rendet raktam, összeállítottam egy adag zsömlét, benyomtam a sütőbe (isteni szép lett és finom is), meg ettem még gulyást. Pont annyi maradt, hogy vacsorára legyen egy kicsi. Közben beszélgettem Tündével, meg ráírtam egy csomó mindenkire, mert baromira egyedül éreztem magam.
Nem tudom, hogy ez amiatt van-e, hogy ma egész nap esett az eső és sötét volt és egyedül voltam a lakásban, vagy más oka van-e, de most már kezdem unni, hogy úgy érzem, hogy MOST akarok hazamenni AZONNAL, mert ha így érzem most, akkor hogy fogom kibírni januártól májusig? Oké az más lesz, mert akkor már szépül az idő, meg többen mondták, hogy meglátogatnak majd, meg hozok ki magammal kreatív cuccokat, hogy tudjak alkotni. Mármint nem is unom ezt az érzést, hogy haza akarok menni, most azonnal, csak rossz, hogy tudom, hogy még nem lehet. Ha lehetőségem lenne rá, akármennyire is jó itt, nem jönnék vissza. Nem azért, mert itt nem jó. Tudom, hogy otthon sokkal nehezebb lesz sok szempontból, de úgy érzem, hogy ott most nagyobb szükség lenne rám, hogy több feladatom van, amit otthon meg kell csinálnom, mint itt. Rettentő soknak tűnik az az idő, amit még itt fogok eltölteni, pedig tudom, hogy elrepül és tudom, hogy hasznomra lesz és sokat fogok belőle tanulni.

A fenti név pedig azért lett a bejegyzés címe, mert jobb dolgom nem volt ma, mint főzés közben Hamupipőkét nézni olaszul. Ebből sokkal kevesebb szót értettem meg, mint a Hófehérkéből, pedig igyekeztem figyelni rá, és az utolsó fél óráját már az ágyban ülve néztem végig.
Belegondolva, mind Hófehérke, mind Hamupipőke alkalmatlan királynénak.
Mert gondoljuk végig. Hófehérke, bár elvileg a királyi család sarja, nem egészen úgy kezelik, mint egy nemeslányt. A legjobb barátai a galambok, meg az erdei állatkák. Aztán a gonosz mostohája meg akarja öletni, ő meg a törpéknél köt ki. Azonnal kitakarít (egy vadidegen házban!) meg főz némi vacsorának valót, majd, mint aki jól végezte dolgát ledől a törpék ágyára. Ha én törpe lennék nem valószínű, hogy baromi boldog lettem volna tőle, hogy hazamegyek és a házam nem úgy van, ahogy hagytam, ráadásul egy vadidegen alszik az ágyamban. Másnap, amikor a törpék elhúznak dolgozni, jól a lelkére kötik a kisasszonynak, hogy ne engedjen be senkit, az meg mit csinál?Nemhogy beengedi a vénasszonyt, de még eszik az almából (az eredeti mesében meg még butább, ott háromszor is sikerül átverni). De azért ezek után megkapja a herceget, aki feleségül veszi, és így egy ország királynéja leszen belőle. Hát nagyon annak való, mondhatom.
A másik meg ugye Hamupipőke, aki hasonló háttérrel indul, csak ő egyszerűen gazdagember lánya. Sokkal életrevalóbb, mint Hófehérke, bár ő is az állatokkal társalog naphosszat, miközben hajnaltól-iccakáig dolgozik. Aztán eljön a bál napja, és ő némi rásegítéssel eljut a bálba, ahol rögtön szemet szúr a királyfinak, éjfélig táncolnak, aztán a kisasszony elszalad, de a cipőcskéjét hátrahagyja. Jön a herceg, hogy cipellő próba van, ez az idióta meg, nemám meghúzza magát, nem. Elindul ÖLTÖZKÖDNI azt a dalt dúdolva, amit nekik játszott a zenekar előző éjjel. Erre a gonosz mostoha persze bezárja, és ha nincsenek a barátai, az egérkék a madárkák meg a ház kutyája és lova, akkor ott marad élete végéig. De persze megmenekül és hozzámegy a királyfihoz feleségül, és mindenki boldog. Szintén nagyon jó királyné válhatott belőle.

Arról nem is beszélve, hogy milyen cefetül kényelmetlen lehet egy üvegcipellő...