Anna vieni giochi!!!

Azt hittem ma nem fogok írni, de hát muszáj.
Tegnap este, már ágyban voltam, pizsamában, amikor nyílik az ajtó és megjelenik Nino az egyik kezében a Bau piccolóval, a másikban a bilivel. Nézek rá, hogy Te most mit csinálsz? Mire ő közölte, hogy pisilni fogok. Mondom neki, hogy ITT? Mire mondta, hogy igen, és le is tette a bilit, mire én elkezdtem neki mondani, hogy Na azt neeem, közben persze rohadtul röhögtem, mert nagyon cuki volt. Ekkor ért ide az anyja, szintén nagyon nevetve, és fogta kézen és vitte ki. Hát még fél órával később is nagyon röhögtem.
Aztán reggel arra ébredtem, hogy áll az ágyam mellett, az összes két évével, és halkan mondogatja, hogy "Anna sveglia! Anna vieni giochi per me! Anna!" Mondtam neki, hogy előbb reggelizem, de aztán ígérem, hogy játszunk. Mivel a nagylány beteg, így nem tudunk kimenni a lakásból. De azért Giorgo elvitte egy kicsit. Ja tegnap egyébként megint sütöttünk kenyeret is, de úgy, hogy semmi méricskélés, hanem érzésre. Nagyon finom lett, most igyekszem mindet megenni, mielőtt megromlik. Az előző ugyanis sajnos nem fogyott el.
A mai nap nagy kalandja egyébként az volt, hogy én vittem orvoshoz Elisát (Ninoval). A doktornéni megvizsgálta a csajszit, írt fel neki antibacit meg valami szirupot (köhög, lázas és fáj a torka), majd mehettünk is. Nekem reggel óta fájdogál a torkom:/

Ma nagyon zenehallgatós kedvem van. Meg énekelős is. Valahol Európábant énekeltem meg dúdolgattam az eddig berakott zenék közül párat.

Elisa beteg, de nem annyira, hogy feküdjön. Ismerem ezt az érzést, amikor már jól vagy annyira, hogy csinálnád a dolgokat, már akár suliba is mennél, de nem lehet, mert igazából NEM VAGY JÓL. Úgyhogy küzdünk vele, hogy az ágyában feküdjön.

Nem szeretnék én is beteg lenni, de napok óta annak érzem magam:/