tüütürtütürütü

Tegnap este szólt Isabelle, hogy reggel nem lesznek itt, úgyhogy, ameddig hazaérnek az enyémek a gyerekek. Ojjé, sokáig akartam aludni, de nem fogok. Nem baj. 9 előtt valamivel kopogott az ajtómon Giorgo, hogy akkor ők most elindulnak itt a meleg tej Ninonak, ha felébredne, de nyugodtan aludjak még, a gyerekek is alusznak. 10 perc sem telt bele, hallom, hogy "Mama, mama". Kipattanok az ágyból, mint akit kilőttek és már előre felkészültem a hisztire, hiszen ha két éves lennék én se díjaznám, ha anyámat hívom és egy kvázi idegen nő jelenik meg az ágyam fölött pizsamában, kócos hajjal, egy cumisüvegynyi tejjel a kezében. Az első 5 perc azzal telt, hogy nagyon halkan beszéltem hozzá, meg néha felkínáltam a tejet, amit nem fogadott el, ellenben üvöltött. Öt perc után, nagy nehezen kiszedtem az ágyból, és ölbe vettem (olyan kétkezes ölbevétel tudjátok, mint, amikor valakit cipelsz és a térde alatt fogod meg, meg a hátán.)Némi járkálás és tütütü éneklés után (amikor nem használsz szavakat, csak tütü vagy nana és valami tökegyszerű dallamot, amit eszedbe jut), megitta a tejecskét, majd, mielőtt megint nekiállt üvölteni, gyorsan megnéztük az apró vackokat a szekrényben és akkor megnyugodott. Kb. 5 perc múlva szólt, hogy pisilni kell, úgyhogy mentünk pisilni, aztán egy pici kék pattogós labdával játszottunk. Nagyon vicces volt, én eldobtam a labdát ő meg visszahozta:D Tisztára, mint a Szeder, csak Nino nem vágta hozzám, hanem a kezembe adta  a labdát. Néha együtt kerestük, amikor a fotel, a szekrény vagy az asztal alá gurult és akkor nagyon nagy öröm volt, ha meg találtam. A legjobb az volt, amikor a tvállvány mögül halásztam elő, azt a sikongatós örömöt...
Közben néha megpróbáltuk felkelteni a lányokat is, ami csak harmadszorra járt sikerrel. Nino baromi aranyosan keltette őket, nagyon csendesen mondogatta a nevüket, meg néha ütögette a takarójukat. Aztán úgy döntött, hogy a hangosan játszás a szobában célravezetőbb, és igaza volt.:))
Még játszottunk egy kicsit, a lányok elkezdtek készülődni, és aztán hazaért Isabelle. Én meg nagyon nagy örömmel meséltem el neki, hogy Nino milyen ügyes volt ma reggel. Még fel is öltözött. Szóval ez most elég pozitív élmény:)