Mindenféle

Ma reggel tíztől voltam szolgálatban. Mondtam Giorgonak, hogy nem terveztem kivinni délelőtt Ninot, de ő mondta, hogy vigyem. Oké, akkor viszem. El is mentünk a játszótérre, ahol naná, hogy bepisilt... És naná, hogy nem volt nálam váltás cucc. El is indultunk haza, és amikor itthon át akartam öltöztetni, nekiállt oooordítani. Pedig én tényleg csak a pisis cuccot akartam róla levenni, de ő csak oooordított. Hát oké, ordítsál, leszarom. Ameddig ő a földön fetrengett én szépen megcsináltam az ebédet, majd megmostam a gyerek kezét (aki még mindig üvöltött) meg az arcát (amire jól megdöbbent, de azért üvöltött), aztán leültettem az ölembe és sorban elkezdtem kérdezni: éhes vagy? szomjas vagy? játszani szeretnél? enni szeretnél? Mit szeretnél? Éhes vagy? szomjas vagy? Narancslét szeretnél? Mit szeretnél? Attól, hogy folyamatosan beszéltem hozzá, megnyugodott ,majd megebédelt, és közölte, hogy akkor ő most kér narancslét. Én meg közöltem, hogy oké, de előbb felöltözöl. És lőn. Aztán szépen játszott ameddig én a konyhában vasaltam egy kicsit.
Megjöttek Isabelláék, én meg elmentem nyelvtanfolyamra beiratkozni. Nagyon vicces volt, mert először rossz helyre küldött minket a néni, de aztán megtaláltuk a bácsit, aki rettentő kedves volt, és nagyon segítőkész (Bogival voltunk ketten), és már egy csomó papír feküdt az asztalon. Amikor megtudta, hogy Magyarországról jöttünk, felcsillant a szeme, hogy aháá Budapest! Jártam ott és láttam a Parlamentet, meg a várat, és gyönyörű város az a Budapest. Bogi születési helyét pedig nagyon nehezen tudta leírni.:)))
Mikor hazaértem várt egy kedves cetli a feladataimmal. Mivel tök üres volt a lakás, szépen végigdzsuváztam mindenhol, majd, amikor hazaért Isabelle odamentem hozzá, hogy oké azt tudom, hogy a gyerekek szobáját mindig rendben kell tartani, meg azt is, hogy mikor kell vasalni, de a többit akkor most mikor kell? Amikor úgy adódik vagy hogy? Mire mondta, hogy a konyhát/többi helyiséget naponta 2-3 naponta mindenképp fel kell seperni (tök logikus, ott játszanak a kölykök), és hetente egyszer kell naaagytakarítani, amikor lemosom a tükröt, felmosok, lemosom a koszos felületeket a konyhában és a fürdőben.
Okké, ez nem volt tiszta, hogy a "pulire la cucina e il bagno" pontosan mit jelent, de most már tudom. Igazából nem megterhelő és meg is lepődtem az elején, hogyhogy ilyen kevés a dolgom.
Ami miatt mégis nehéz az a kezem. Még mindig fáj az esés óta... Nem folyamatosan, de érzem, amikor kezdem túlterhelni és érzem, hogy még mindig nem működik rendesen. Kiesnek a kezemből a dolgok (eddig is kiestek, de nem ilyen nagy számban) nem tudok vele rendesen erőt kifejteni, kicsavarni mondjuk egy ruhadarabot ha vizes lesz, vagy rendesen megszorítani a szivacsot, ami azért lássuk be, takarításnál elég nagy hátrány.
Mondtam Isabellenek, hogy oké most már akkor mindent tudok és fogom is csinálni (addig se unom magam). Igazából nem nagy cucc. A kezemet meg kenegetem lóbalzsammal és ha nem fog elmúlni most már lassan ez a fájdalom, akkor megkérdezem, hogy itt milyen feltételek mellett nézné meg egy orvos. Nem vicces ez így ugyanis...
Amit viszont tuti nem fogok csinálni ha saját gyerekem lesz az, az, hogy nem fogom felkelteni ha csak muszáj. Most minek keljen csórikám reggel 8-kor, ha nem kell neki? Had aludjon, a saját órája szerint. Persze az más kérdés, amikor muszáj, mert menni kell valahova. Én is utáltam (utálom a mai napig) ha felkeltenek reggel, pedig igazából alhatnék akár délig is. Szerintem ezt mindenki utálja.
Azon is gondolkodom, most, hogy látom hogyan működik, hogy igazából nem is akarok én mosogatógépet. Ugyanis a mosogatógép úgy működik, hogy előtte el kell öblíteni a tányérokat, hogy a nagyobb dzsuva lejöjjön róla, ezzel az erővel meg már el is mosogathatom... Akkor meg minek? Oké, akkor biztos jól jönne, ha mondjuk sok sok gyerekem lenne vagy, amikor egy csomó mtt-s nálunk van, vagy egy nagyobb családi vacsora után. De egyébként nem tudom mire használnám. Ettől függetlenül nem szeretek mosogatni, de valahogy mégis jobb lenne, mint bepakolni a gépbe. Fura szaga is van ennek a gépnek. Amúgy az edények tiszták lesznek benne.
Amire még rájöttem, hogy lehet, hogy nekem azért nem tűnik fel, hogy mit, mikor kell megcsinálni, mert más a fogalmam a kupiról, mint a családnak. Nekem nem kupi egy-egy széthagyott könyv vagy ruhadarab, nem kupi ha elől vannak a cuccok, nekik igen. Persze ez totál érthető, csak még meg kell szoknom és mivel korábban erre sosem kellett figyelnem (világéletemben káoszban éltem és átláttam rajta), ez egy kicsit nehéz. Tuti, hogy nem fog hiányozni ha hazamegyek.:DD

Egyébként a tanfolyam okt. elsején kezdődik és heti három délutánomat veszi majd igénybe (h-k-sz). Várom már nagyon.