2012. szeptember 27., csütörtök

Leggi per me!

Reggel, bár már érben voltam, arra másztam ki a szobából, hogy Lucifer megint megmutatta magát. Nino feküdt a földön és üüüvöööltötttt. Áh mondom dejó, szuperül indul a nap.Kb.  5 perc kellett, hogy megunjam a hisztijét (Giorgo éppen főzött, nem ért rá ezzel foglalkozni), felkaptam Ninot, és elkezdtem vele körbejárni a lakást (mint tegnap) és mutogatni neki a tárgyakat. Hihetetlen gyorsan elhallgatott, és akkor már tudtunk reggelizni rendesen. Aztán leszórt mindent a földre, mire közöltem vele, hogy na akkor most segítesz ám feltakarítani. Nagyon aranyosan tartotta a lapátot nekem. Meg is dicsértem érte. Ezután nyakunkba vettük a várost. Van egy játszótér 4 buszmegállóra, és oda akartam ma elmenni. Úgy emlékeztem van hinta, de nem volt, viszont csak mi voltunk ott és ez ilyen Nino méretű játszótér, mászókával meg csúszdával, amin egyedül is tud játszani, és nem kell, hogy ott álljak mellette, hogy elkapjam ha leesne (a másik játszótér a Villa Gruber nagyobbaknak van és ott mindig félek, hogy lepotyog, pedig nem potyog le mert nagyon ügyes, de azért a reflex bennem van). Ennek roppantmód örültem, mert tudtam egy kicsit olvasni. Oké tudom a játszótéren a gyerekkel kéne játszani, de hát olyan jól elvolt ő egyedül is, nem igényelte, hogy játsszam vele, ha igen akkor szólt, hogy "Anna vieni! Anna guardaaaa!" Én meg nézem és látom, és akkor nagy öröm van.
Szerintem holnap is oda fogunk menni, hátha megint nem lesz senki vagy csak kevesen.
Láttunk egy nagy kutyát is, amit Nino mindenképp meg akart simogatni, és mondta a gazdája is, hogy okos kutya nem fogja bántani, de aztán mégsem lett simogatás. Hazafele bementünk a carefourba és vettünk narancslét. Bementünk és mondtam Ninonak, hogy na vegyél el egyet és ő narancslét vett (itt nincs alamlé, ananász, barack, vegyesgyümölcs és narancs van).
Ebédeltünk, én a telefonomon olvastam ő meg a játéktelefonján "olvasott". Aztán hazaért Isabella én meg bekockultam a gép elé.
Délutánra azt terveztem, hogyha nem alszik el fél ötig, akkor lemegyünk sétálni. Mit ad isten, uzsonna után megjelent a konyhában a három pelusával, a cumijával meg egy mesekönyvvel, hogy olvassak neki mesét. Woáh, bármikor, imádok mesét olvasni! Leültünk hát a nappaliban és elkezdtem olvasni a Hamupipőkét. Haláli neve van olaszul Cenerentola, mire én ezt ki tudtam mondani... Láttam a mese vége felé, hogy még egy  kicsit kell mesélnem és itt alvás lesz. Úgyhogy elkezdtem újra, sokkal lassabban (itt már ment a név kiejtése) halkabban, dallamosabban, és mire a végére értem, Nino nekem dőlve hortyogott. Betettem az ágyikójába és azóta is békésen alucikál. Én meg így tudtam vasalni.:)

Azért lassan csak helyrejön itt minden. Kezdem megszeretni a kölyköt.:)

1 megjegyzés:

  1. Jól teszed, nem kell a gyerek sarkában lenni folyton, hadd tanuljon meg egyedül játszani Mr Hyde :P
    (bár a játszótéren épp Dr Jekyll volt jelen, ahogy olvasom :D)

    Cuki ez a gyerek, lennék a helyedben néha! Bár ma én is nagyon jól elvoltam Bennivel

    VálaszTörlés