Délután Nino kegyetlen sírással ébredt. Vagy jó húsz-harminc percig járkáltam vele fel-alá a lakásban, közben különböző dalokat énekelgetve (Erdő mellett, tiszai dallamok közepe, némi kaláka és dzsungelkönyve, meg ami eszembe jutott és lassú). Döbbenetesen lassan nyugodott meg. Ha leültünk ordított, szóval sétálgattunk. Azt hiszem most fájt is valamije, talán a foga, de nem tudom. Nagyon sírt. Pont akkora ért haza Isabella a lányokkal, amikor már megnyugodott és meguzsonnáztattam.
Ezután én betelepedtem a szobába a gyerekek meg játszottak. Aztán terítettünk és vacsorázunk. Aztán Először csak Elisa, majd Nino is ideállt a géphez, hogy úúú Anna mit játszol? Angry Birdseztem... Nagyon nézték, nagyon tetszett nekik. Aztán már hárman álltak itt. Aztán azt veszem észre, hogy Elisa és Nino az ágyamon játszanak, és Nino egyik kezében a Mütyür van a másikban meg a Gizmo és felváltva puszilgatja őket. És mondogatja, hogy Bello bau bello. Molto bello bau (a bau itt a vau megfelelője, a kisgyerekek a kutyákat hívják így). Valami tündéri volt.
Annak egyébként örültem, hogy ma délután, ébredés után nem lökött el magától a gyerek. Korábban mindig ellökött, ha én mentem be hozzá, amikor felébredt. (Én is ellöknék egy vadidegen nőt, ha két éves lennék és éppen akkor ébrednék álmomból.)
Hát ettől most elolvadtam *.*
VálaszTörlésÉn ma a kicsi C-nek tanítottam meg az Ez a malac piacra megy kezdetű ujjacskás játékot (persze az angol eredetit :p ) és ő meg engem ölelgetett meg puszilgatott összevissza :))))