Két napja:)

Nino két napja olyan, mint egy kisangyal. Mosolygós, aranyos, kedves, nem harap, nem bánt senkit, nem visít, nem hisztizik, nem üvölt, nem kelek fel éjszaka arra, hogy felébredt. Halál boldog vagyok tőle. Mert ilyenkor imádnivaló kiskölyök ám, olyan kis mindjártmegzabálom fajta.

Ma találtam hazafele nagyon olcsó repjegyet, úgyhogy már ennek is megvan az időpontja (dec.20-tól leszek elérhető otthon). Mondtam Isabellának, hogy ekkor reppenek, és még nem tudom pontosan mikor jövök, minden nap nézem a repjegyeket, hogy találjak olcsót. Ráadásul visszafele úgy jövök, hogy elkérem anyuék gurulós bőröndjét, mert már most tudom, hogy két feladott poggyásszal fogok végül hazamenni.
Dodienak ezúton is köszönet a segítségért!:)

A másik, ami nagyon helyes dolog szerintem a családtól, hogy minden reggel, miután megreggeliztem, Giorgo/Isabella, aki épp itthon van, elmondja, hogy aznap mit csináljak. Ennek két oka van. Az egyik, hogy ugye egy kicsit félreértettük egymást, hogy mikor mit kell csinálnom, a másik meg, hogy én nem feltétlenül veszem észre, hogy na most kéne felmosni, na most kéne söpörni, na most le kéne mosni a tükröt. Nem azért mert vak vagyok, hanem mert nem így szoktam és kész. Nem tűnik fel ha szanaszét vannak a dolgok, mert otthon is szanaszét vannak, ha elől marad egy könyv vagy egy pulóver. De most már nagyon figyelek rá, hogy figyeljek erre is.
Ma meg is lettem dicsérve, mert végigporszívóztam a lakást és Isabelle mondta, hogy nagyon szépen kitakarítottam. A múltkor a fürdőt csináltam meg és akkor is megdicsért. Jól esnek ezek, mert nem akarom, hogy hazaküldjenek. Kezdem egyre jobban megszokni itt. Végül is a tavalyi munkahelyemen is kb. október-novemberre szoktam meg. Nehezen beilleszkedő vagyok na. Legalábbis tavaly erre jöttem rá. Féltem is tőle, hogy hogy fogom én ezt megszokni itt kint, de azért jól haladok. Hétfőtől meg lesz tanfolyam is, ami pluszba jó lesz.

Csak éjszaka ne csipkedtek volna össze a tetves szúnyogok. Alig aludtam valamit, azt sem jól.:(