2012. szeptember 24., hétfő

Savoiardi

A mai nap úgy kezdődött, hogy valakik szétverték a fürdőben a falat, mert valami csövet vagy mit javítottak, és én arra keltem, hogy kalapálnak. Roppant vidám dolog volt.
Nino viszont ma zseniálisan ügyes volt (cserébe) nem hisztizett semmiért nem sírt, nem harapott, játszott a kislányokkal a téren, nem bántotta őket, ők sem őt, vidám volt és mosolygós. Itthon segített nekem söpörni, egyedül evett (mármint nem kellett mellette ülnöm, hogy egyen). Éééés aminek a legjobban örültem az az volt, hogy ízlett neki a főztöm. Ugyanis csináltam fokhagymalevest, kicsit másképp, mint itthon(itthon nem teszek bele répát, viszont van benne leveskocka), és ízlett a gyereknek! Ő akarta megkóstolni és csak egy kicsit kapott de ízlett neki! Nagyon örültem. Isabelle is azt mondta, hogy finom lett. Aztán megkérdezte, hogy mi van benne, majd mondta, hogy ők nem tesznek a levesbe tejet:))
Aztán Isabelle és Valentina elmentek orvoshoz, és megjött a nagymama, aki elvitte Ninot egy körre, aki közben elaludt. Viszont a nagyi nem tudja felhozni a babakocsit gyerekestül, úgyhogy leszaladtam Ninoért és felhoztam.
Aztán elrohantam, hogy találjak egy western uniont, hogy haza tudjam küldeni végre az első 100 eurót (ami, mint megtudtam 26 ezer forintnak felel meg jelenleg). Azt tudtam, hogy a kikötő környékén van egy, de hogy hol... Egyre idegesebben rohantam, mert még a gyógyszertárba is el kellett érnem, hogy vegyek ezt-azt.
Na végül arra jutottam, hogy a Principe-n biztosan lesz, hiszen az egy vasútállomás. Éééés igazam lett. Több is van a környéken. Az ügyintéző srác, valami indai fazon lehetett. Mire kioskodtuk, hogy mit hogyan kell... és persze ilyenkor hagyom otthon a magyar-olasz szótárat. De azért megoldottuk és a pénz elindult hazafele, én meg metróra szálltam a pályaudvaron.
Röhej, de hirtelen elkezdett hiányozni a büdös-koszos budapesti metró...
Gyorsan berohantam a gyógyszertárba süsért meg savoiardiért, mert Elisa holnap tiramisut akar csinálni és már épp elkezdett sajnálkozni, hogy ebből se ehetek, amikor mondtam neki, hogy hozok piskótát és megcsináljuk együtt, és ettől ő olyan boldog lett, mint én.:) Mert végre csinálhat valamit, amit Anna is ehet. Nagyon jól esik, hogy ennyire örül neki.
Szóval holnap tiramisu lesz:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése