2012. szeptember 7., péntek

Az a fura

Aminek igazából nem kellene furcsának lenni. Az, hogy ez a család úgy működik, mint egy család. A szülők láthatóan szeretik egymást és a gyerekeiket. Mind a hármat. A gyereke szeretik egymást, és a szüleiket. Engem úgy kezelnek, mint egy családtagot, este többször is megkérdezték tuti jól vagyok-e. Most is játszanak a gyerekek, rohangálnak a lakásban (itt még szünet van), Nino hangosakat sikongat, Elisa meg szalad utána. És ez itt nem csak látszat, hiszen azt nem lehetne ennyi időn keresztül fenntartani. Ahogy beszélnek a gyerekekkel, ahogy a nagymama beszélt velük, érződik, hogy ők fontosak. Fontos az, hogy minden este együtt vacsorázzanak, hogy az asztal meg legyen terítve, hogy ha valami gond van akkor azt megbeszélik egymással. Senki nem kiabál senkivel (ma volt egy kisebb veszekedés az asztalnál, amikor Elisa kiborította a hagymát), de egyébként nyugalom van. Velem is rém türelmesek, amikor nem értek valamit.
Próbálnak megismerni, kérdezni, én meg ahogy tudok válaszolgatok nekik.

És megkaptam a fizumat is. Most van 100 euróm (80 lenne de nem tudtam visszaadni, majd a jövőheti kevesebb lesz), amiből 50-et rögtön félre is tettem. A többiből olyan dolgokat akarok venni, mint a nutella, keksz, csoki, nasika (sós is), egy fogkrém és egy szivacs, meg még egy kis gyümölcslé, mondjuk smoothie, mert olyat se ittam még. De azért nem akarok sokat költeni.:)

Ja és a képek fent vannak a képtárban.

1 megjegyzés: