Dica scusami! (Mondd bocsánatot kérek!!)

Ma végre gyönyörű idő volt. Reggel arra ébredtem, hogy őfelsége sikít... Ómondomdejó... Annyira szeretek erre kelni (nem ez nem fog például hiányozni). Aztán Giorgo szólt, hogy mennek a másik térre, mondom jó, majd jövök én is.
Ott megjelent egy kisfiú olyan bicajjal, ami zenélt. Hát látni kellett volna  Nino arcát.Azt a mélységes szomorúságot, hogy még csak ki se lehet próbálni. El is indultunk tovább (ő motorral) a játszótérre. Ott egy ideig minden szép volt s jó, Nino játszott a kisautókkal.
Majd megjelent egy kisfiú meg a szülei egy nagy fehér labdával. Nino persze játszani szeretett volna velük, mutogatta nekik az autóit, meg odaadta a kisfiúnak, hogy játszanak együtt, de a kiscsávó valamiért hihetetlen undorító módon viselkedett. A játékot elfogadta, de aztán valamiért (kicsivel később) akkorát sózott le Ninonak, hogy csak pislogtam én is meg ő is. Szegénykém annyira sajnáltam, odaszaladt hozzám, bebújt az ölembe és keservesen zokogott (belebújt a kapucnimba is), és nem is azért sírt igazából mert megütötték, hanem mert a másik gyerek ilyen csúnyán elutasította. A szülők persze rögtön mondták a fiúknak, hogy azonnal kérjen bocsánatot, és hogy lehet ilyen rondán viselkedni, de a kölyök az istennek se akart, sőt elkezdte ütni az anyját is. Nino meg csak szipogott az ölemben. Miután a kissrác az istennek se kért bocsánatot, a szülei kértek helyette, tőlem is, meg Ninotól is. Én mondtam, hogy semmi gond (niente), és láttam a szülőkön, hogy tényleg baromi kényelmetlenül érzik magukat emiatt.Össze is szedték a kölyköt és elindultak haza.
Ezután még jó egy órát játszott krumplicska egyedül, később egy kislánnyal.

Annyira sajnáltam szegényt, hogy bántották. Úgy utálom, amikor így viselkednek a gyerekek. Gyerekként is utáltam, amikor valaki kedvesen közelített és a többiek elutasították. Talán azért, mert sokszor engem is elutasítottak (nem mondom, hogy néha nem szolgáltam rá, biztos rászolgáltam).
Meg azt is utálom, hogyha bántanak valakit, akit megszerettem... Olyankor szeretnék visszabántani, de egy 3 éves gyereket mégse bánthatok, és ezek a kis bántások, talán úgyis elfelejtődnek idővel.
Meg azt is tudom, hogy ezeken át kell esni, és ameddig van egy öl ahova el lehet bújni, ha bántottak, addig igazából azt hiszem nincsen nagy baj.