Cantare! (Énekelni!)

Amikor kijöttem, akkor magammal hoztam az összes dalszövegemet, egy daloskönyvet meg a furulyámat is. Nagyon hiányoztak már ezek a dolgok decemberben, és mindenképp ki akartam őket hozni magammal. Minden nap játszom egy kicsi a furulyán, meg énekelgetek (azt eddig csináltam, de most többfélét tudok, mert ugye itt vannak a szövegek is). Érdekes, mert az első nyomtatott formában meglevő daloskönyvem több, mint 15 éves. Még gyerekvasútasként kaptam, mint a kettes csoport minden tagja. Ajj de büszke is voltam én akkor magamra, hogy oda tartozom. Ott ismerkedtem meg azzal az élménnyel, hogy milyen a villamoson énekelni, hogy milyen, amikor a felnőttek együtt dolgoznak a gyerekekkel, hogy milyen egy saját magad által választott közösségbe tartozni. Szerettem ott lenni, mert sok mindent adott nekem.
Most visszanézegetve a daloskönyvet, nagyon sok olyan dalnak a szövege van benne, amit később, máshol tanultam meg, másoktól. Tanároktól az egyetemen, MTTsektől, vagy csak úgy elém sodorta az élet.
Ezeket a dalokat énekelgettem ma, és Nino egyszer csak odaült mellém, nekem támasztotta a fejét és hallgatta,ahogy énekelek. Végigénekeltem az egész füzetet, aztán megkérdeztem, hogy szeretné-e még, hogy énekeljek? Mire csillogó szemekkel mondta, hogy igen. Úgyhogy elővettem a másik füzetet, amit azt hiszem már HPC-s (ezek a rövidítések.:)) barátokkal szerkesztettünk össze, pont a daloló alapján, hogy össze legyenek gyűjtve a mi dalaink is egy helyre és csak elő kelljen venni, ha a szükség úgy hozza. Ezt is végigdaloltam neki, de ekkorra már készen lett az ebéd, úgyhogy felhagytam az énekléssel. Olyan szépen nyugodtan hallgatott, mint még sosem. Pedig tényleg sokat énekelek itt, és ha tudnék megtanulnék néhány olasz nyelvű dalt is,de nem igazán tetszenek, amiket hallok.Valahogy a magyar nyelv olyan szépen tud kifejezni mindent, örömöt, fájdalmat, kétséget, biztonságot, mindent, hogy nem érzem szükségét annak, hogy idegen nyelven keressek dalokat, amik jelentenek a számomra valamit.
Mert a legtöbb dal, amit fejből tudok, általában jelent is nekem valamit. Emléket, érzést, gondolatot, kötöm valakihez, vagy valamihez. (Talán pont ezért van, hogy hiába tanultam meg 2 év alatt kb. 100 népdalt a töredékére sem emlékszem már, nem jelentettek semmit, csak egy vizsga része voltak.)

Egyébként, így majd' fél év után, végre járt itt egy villanyszerelő és megcsinálta az összes lámpát a lakásban, így most van fény a konyhában (főztetek már félhomályban?), cserébe nincsen a tv-ben és a hifiben, így nem tudtunk zenét hallgatni (ja ezért is kezdtem el énekelni, végül is jobban jártunk). A mosógépünk viszont még mindig nem működik, és a csapokból is eltűnt a nyomás,gyökkettővel jön belőlük a  víz. Még jó, hogy tegnap hajat mostam, mert ki tudja mikor lesz ez elintézve?:D Ismerve az olasz mentalitást, nem csinálják meg, ameddig nem feltétlenül muszáj. Mondjuk azt nem tudom, hogy szám szerint 5 égő kicseréléséhez miért kellett villanyszerelőt hívni. Oké egy hete már a villanykapcsolók sem működtek a konyhában...