L'ombra (Az árnyék)

Még akartam írni a tegnapi Momo nézésről. Valamelyik nap a lányoknál megláttam a Momo című mese rajzfilmverziójának DVD kiadását. Totál megörültem neki, mert ez az egyik kedvenc történetem. Anno, amikor feladták az egyetemen kötelező olvasmányak, én örültem neki a legjobban.
A történet (szerintem) arról szól, hogy sose felejtsük el azt, ami igazán fontos. Megállni megnézni az eget, beszélgetni a barátainkkal, az emberekkel az utcán, lassítani, lehajolni felszedni egy gesztenyét, meghallgatni a nénit a postán várakozás közben (úgyis mind a ketten várakozunk, akkor már meg is hallgathatom nem?), hogy egy kicsit mind maradjunk gyerekek, ne felejtsünk el játszani és látni a dolgok mögötti dolgokat. Lássuk meg a csodákat. De főleg arról, hogy vigyázzunk az időnkre, ami megadatott.

Egyébként a rajzfilm meglepően nem lett rossz! Arra számítottam, hogy nagyon elcseszik, de nem. Pontosan olyan egyszerűen vannak benne ábrázolva a dolgok, ahogy egy 6-12 éves gyereknek kell. A szürke urak szürkék és gonoszak, Momo kedves és aranyos. A figurák testbeszéde és mimikája is el lett találva, pedig nincsenek nagyon kidolgozva. Egyetlen dolgot nem értettem, mégpedig, hogy Gigi mikor lett gyerek. Én úgy emlékszem, hogy a könyvben minimum fiatal felnőttnek kell lennie. De azért aranyos volt.

Ma tíztől voltam, és meglepő módon Nino is tíztől volt ébren. Nem sok mindent csináltam, mert vele játszottam egész délelőtt, megint nagyon bújós kedvében van. Még táncoltunk is.:) Aztán kerítettem valami kaját, mert Giorgo későn ért haza az ebédnek valóval és Ninonak is meg nekem is már kopogott a szemünk az éhségtől. Főleg, hogy én nem reggeliztem, mert már nincsen kenyerem.
Aztán délután elmentünk a panorámához Valentinával és Ninoval (aki elaludt) és játszottunk az árnyékunkkal, meg beszélgettünk a hóesésről.

Elisa meg napok óta a szobámban dekkol és varr. Hol babaruhát, hogy valami apróságot. Teljesen belelkesült, nagyon nagy öröm nekem ezt látni. Meg velem beszélget mindenféle apróságról.

Szóval most egész jó hétnek nézünk elébe, főleg, hogy tudom, hogy a jövőhéten megyek haza.:)