Az első igazi munkanap

A kilátás a szobámból

Ma volt az első igazi munkanapom. Mivel nem egészen volt tiszta, hogy ma mettől-meddig dolgozom (hiába no, nekem le kell írni a dolgot, különben nem tudom...), ezért felkeltem reggel is, aztán itt tengtem-lengtem, mivel szakadt az eső elmenni nem tudtam. Dél körül ebédeltünk, aztán megérkezett a nagymama és Isabella elment dolgozni. Mivel a nagyi foglalkozott a gyerekekkel, nem nagyon tudtam mit csinálni, ezért leültem a lakás központi helyére és ott olvastam a telefonomon, mert egyszerűen fogalmam se volt mit csináljak. Az ágyakat már bevetettem, a cuccokat elpakoltam, az edények a mosogatógépben voltak, a lábasokat elmostam. 5 körül megérkezett Giorgo és a nagymama elment. Na ekkor sikerült megnézni a papírt, hogy a héten én délutános vagyok. Ojjé. Elmentünk sétálni, mert végre kisütött a nap. A környéken nincsen játszótér... Vagyis lehet, hogy van, csak én nem tudok róla, mert még nem találtam meg. Ja meg voltunk kettő előtt Ninoval boltban. Nagyon ügyesen fogta a kezemet, aminek örülök, mert eddig nem akarta megfogni. Délután is csak visszafele volt hajlandó rá. Visszafelé egy olyan helyen jöttünk, amiről majd holnap írok, mert van ott egy múzeum, ahova be akarok menni fotózni, de még nem árulom el, hogy mi van ott.
Aztán még prüntyögtünk itthon, aztán megjött Isabella, én meg segítettem Giorgonak a vacsoránál. Szerintem életemben nem ettem még ennyi halat és gyümölcsöt, mint itt. A sárgadinnye például sokkal finomabb. Ami nagyon érdekes, hogy kevés fűszert használnak a főzéshez, azok is zöldfűszerek. Egyszer úgy ennék valami csípős tésztát.:)

Igazából nagyon furcsa, hogy itt mindenki sokkal nyugodtabb. Itt is gazdasági válság van és mégsem érzem azt, hogy az emberek hisztisek, mogorvák lennének. Lehet, hogy ebben segít a sok sok színes házikó is. És ez nem csak a családra igaz. Figyeltem az embereket tegnap, amikor sétáltam és ekkor jutottam erre a következtetésre. Például, amikor felszálltam a buszra jegy nélkül, a sofőrön az látszott, hogy "hát majd lesz valahogy". Az emberek visszamosolyognak ha rájuk mosolyogsz, nem lefelé néznek, hanem előre (mármint séta közben), minden boltos KÖSZÖN amikor bemegyek egy boltba, és tudják, hogy én vagyok a VEVŐ.
Oké ezeket az elmúlt pár napban sikerült megfigyelnem és biztosan változik majd még. Ja és ezektől függetlenül, nem érzem úgy, hogy tudnék itt élni. Úgy érzem, hogy egy baromi hosszú nyaraláson vagyok, aminek majd egyszer vége lesz és akkor HAZA megyek a jól megszokott kis világomba, Alyrhoz, a Szederhez, a családomhoz és a barátaimhoz.

Egyébként Elisa ma nagyon aranyos volt. Mutogattam neki képeket a gépemen és jó sok volt a Szederről. Ő meg megkérdezte, hogy nagyon hiányzik-e. Mondtam neki, hogy igen, mire nagyon kedvesen rám mosolygott. Meg ma kérdezték Isabelláék is, hogy hogy is van az én családom és elmeséltem (a csecsemőgondozóra nincsen szavuk és a bölcsőde mint olyan sincs a szótárban), és megkérdezték azt is, hogy Alyr egyedül lakik-e és mondtam, hogy igen és látszott rajtuk, hogy sajnálják egy kicsit.

A következő dolgokat kell majd vennem:  Gumicsizma. A mai eső után muszáj...
Kabát télre
Csizma télre

Meg egy ilyet:

http://static4.origos.hu/i/1204/20120410-kesek-otthon5.jpg

Ma ezzel vágtam petrezselymet:)))